HENRIETTA
A szobámban ülök, de a gondolat messze jár,
Eljött újra az ősz, és elmúlt már a nyár.
Nem érdekel mindez, mert Te vagy minden gondolat,
Te vagy ki bearanyozza összes álmomat.
Henrietta Kedves, ne csak egy fotó légy csupán,
Valósulj meg végre az álmaim után.
Lépd át az álomvilág vékony határát,
S törd meg a szívem szomorú magányát!
Szólj hozzám, s mondj valamit, Kedves,
Hogy most már ne csak egymagadban élhess.
Nyújtsd hát a kezed, Kedves Henrietta,
Fogd meg szorosan és elvihetsz ma.
Elvihetsz messze, ahol még a madár sem jár,
Ahol a boldogság és a szerelem rád talál.
Mondd, mit mondhatnék, hogy érezz úgy, mint én,
Szenvedéllyel, tisztán és őszintén.
Hatalmas hatalom vagy, a neved ezt mondja,
Bevésted a szívembe, Kedves Henrietta.