hanyatt fekszem a fűben
hallgatom hogyan neszez
a sok parányi élet fűszálak tövén
repülő tűnik fel fölöttem
a végtelen dupla csíkját húzva
ezüst szárnyakkal övén
ennyi vagy te kósza élet
parányi nesz szertefoszló vonal
mit más meg sem érez
neked fontos senki másnak
pillanatnyi halk villanás csak
te tudhatod mit érsz mit vétesz
mennyire gáncsolnak fűszálak
milyen közel vagy az éghez
míg visszatérsz az anyaföld öléhez