A SZELLEM SZABADSÁGA
Süt a Nap
vagy esik a hó,
a gályarabnak
leláncolva sem mindegy,
hogy merre indul
el a hajó.
mindenféle rabnak
a gondolata szabad,
irányt mutatnak az
égi madarak,
melyek guggolva repülnek
el az ég alatt.
nem gátolhatja
a leláncolt pad.
csak a testét kötik oda,
olykor a lélek fátyolos marad.
még a nevem sem tudjátok,
én vagyok a hallja-e kend…
ez nem túl okos…
mondjuk a jó dalokat,
isszuk a szép borokat,
tudományos alapon,
mértékkel és tartózkodással.
mérték a vödör,
tartózkodás az asztal alatt.
de a szellem az szabad?
barátom nyerte a borivó versenyt,
nem a szőlőjében lett eltemetve,
haptákban fekszik a temetőben.
prostituálódik,
mondhatnám amúgy is,
eldurvul a világ.
gondoltam, ismerem
a filozófiát…
ihaj, csuhaj, rókaprém,
más is céda,
nemcsak én.
cemende elrejtve,
olyan észre se vegye.
aki közel áll a tűzhöz,
az megéghet,
aki hátul van,
az megfagyhat.
elöl izzik az arca,
hátul meg vacog a foga.
egy ideje idestova.
ne legyél ostoba,
szóljál rá másokra.
nincs bennük semmi alázat,
az urak, még mindig vadásznak.
s ez ordító gyalázat.
versengve ölni úri kiváltság,
örökölt ősi jog,
nem törli el a megváltott
örök váltságot.
sokan nem is tudják a nevemet,
én vagyok a hallja-e kend.
sokszor úgy érzem hogy én,
magamért felelek,
a magam könyökén jövök ki,
örökkön örökké.
az idő rohanva halad,
csak a szellem szabad,
csupán a gondolat marad,
titkolod önmagadat,
magad előtt is.
nehogy a rossz gondolatok
reád ragadjanak.
2017. szeptember 30
