Tőled kaptam a szerelmet.
S az asszonyi öl melege
Akkor még bájos nagylány
Bátortalan ölelése volt tán.
S most lányodról fested a képet,
Mit sok évvel ezelőtt
Nekem is megígértél.
S nem látod a színét annak,
Mi a kemencéből kisült,
– Hisz az egész egy bíborszínű ragyogás –
Csak akkor, ha kihűlt a festék.
S a rézlemez pattogása volt
Számodra a legnemesebb égi zene,
A Szférák zenéje.
Mikor megégetted kezed
Az izzó zománccal,
Az is mennyei kéj volt,
Hisz nemes az anyag.
Kiállításokon a halk fuvolaszót
Felváltotta a szívünk hangos dobogása.
Meghatottan álltunk a nemes körben,
Lila színben pompázott a Madonna
Ült ölében a kisded a glóriával.
Kis kékfejű szögön lógott a kép,
S feszült keretében a bőr.
Felkaptam a fejemet,
Mint űzött gímszarvas a vadászkürtre,
Ha keríti a hajtó,
S szívében felhangzik a riadó.
Úgy feléledt bennem minden,
A múlt, a rossz, meg a jó,
És elcsitul a szó.
