Távol vagy tőlem, mégis oly közel,
nem láthatlak többé már téged,
ám a lelked mindörökké átölel.
Megfáradt tested már szótlan pihen,
lelked szabadon szárnyal a mennyekben.
Felnézek az égre s látom, hogy ragyogsz,
tündöklő napfényben rám mosolyogsz.
Csendes esőben lemosod arcomról könnyeim,
míg e földön élek, szívemben őrzöm emlékeink.
Távol vagy tőlem, mégis oly közel,
nem láthatlak többé már téged,
ám a lelked mindörökké átölel.
Nagy Noémi
2024.11.01.