Én nem vártam teljes örömet,
Mert mikor összedőlt a kártyavár
Annyira mélyre taposta a szívemet,
Azt hittem onnan nincs vissza már.
Kétkedőn rajzoltam újra,
Lágy vonalakat a göröngyös útra
S lelkem, gitár, bú a húrja
Nem találtam vigaszomra.
De az idő, oly hatalmas úr
Lassan foltozta sebeimet
Finoman lágyan kötözte
Összeszabdalt reményimet.
Megtanultam újra látni,
Érezni a napfény melegét
Emelt fővel tovább járni
Kiüldöztem lelkem ördögét.
Azt az egyet, megtanultam
Sosem szabad feladni előre,
Hisz itt vagyok, és mosolygok
Pedig már ittam, a medve bőrére.
