Erzsébet, drága édesanyám,
a neve oly szép, mint ő, maga,
ha még élne, most bevallanám,
ki volt gyermekkorom csillaga.
Gyászol a lélek és fáj a szív,
nem kímél, kegyetlen az élet,
aki egy édesanyát elveszít,
a gyermekkora ott ér véget.
Ha köztünk lenne, elmondanám,
hiányzik nekem egyre jobban,
csak átölelném és elárulnám,
ma érte sírtam, de titokban.
Fel vállalom mindenki előtt, ha az emléke könnyet csal a szemembe. Az elvesztése elhozza a felnőtté válást. Azt a szeretetet amit adni tudott, azt senki nem tudja pótolni. Bennünk marad halálig a hiánya
Szép emlékezés, gratulálok
Kedves József! Titokban is érdemes sírni, azzal , ha meglátják, semmi baj, lehet, egy újabb gyermekkor értéke száll a magasba!
Örömmel olvastalak!
Tiszt: Gusztáv