dzsungelben nőtt kacskaringók
lelkemből szőtt álmok
betonbarótt irkafirkák
rájuk nem találok
kőbevésett szerelemnyom
seholsincsen lépcső
kék egekbe elinduló
üres térbe lépő
merész ívű boltozatok
szívemnek lakatja
piroskedvű ábrándvirág
csimpaszkodik rajta
vízesések görgő sziklák
hűs vizű medencék
ők ismerik szívem titkát
itt úszkáltam nem rég
napsugárban megfürödve
meztelen az égbolt
ruhátlanul sétálgatva
rámvetül kis fényfolt
napmelegtől tüzesedve
forró a lélegzet
óriási pálmalevél
hűsen meglegyezget
csavarodó orchideák
nőiség virága
illatozó színorgiák
itt maradok máma
álompamlag levélpárna
szép álomba ringat
szirompaplan édes méze
csendben betakargat
itt akarok mindig élni
soha felébredni
kis álomból nagyba hullni
és meg sem érezni