olyan keveset kérek uram
egy icipici csekélységet
az utam végére jutottam
s mielőtt végleg lelépek
csak annyit egy minutára
egyetlenegy icipici percre
találjak még olyan társra
vagy akár egy idegenre
kinek szája szép mosolyra
szeme örömre húzódik
ha rám néz engem meglátva
a közelségtől nem tiltakozik
sőt akarja kívánja velem
lenne hozzá bátorsága
hogy megmutassa nekem
mint nyílik teste virága
lelkéből hullatna harmatot
szememből törölné a könnyet
felejteném a bánatot
az élet lenne könnyebb
abban a végső pillanatban
egymásért egymással egyben
feloldódva harmóniában
magunkkal s a világegyetemmel
csak egyszer élhetném át
kint és bent a teljességet
semmi nem rémisztene már
életem így érhetne véget