nézni ahogy fokról fokra kibomlik a nap
szembenézni vele még ha megvakulok is
két luftikára osztja a felhőszalag
alul felül két külön tüzes golyóbis
egyre keskenyedik a sötét felhősáv
sárgává világosodik mögötte az ég
új nap kezdete árad szét a tájon
szemem már szúrja a nagy fényesség
nem merem becsukni fájón is tárom
pupillám szűkül szempillám remeg
mi vár még rám ezen a földön
hold felhő ég nap valaki mondja meg