Nem jót zeng most nekem a rádió,
túl közelről harsogja halál hűsét,
rég elapadt már minden dáridó,
alig hallom letűnt múlt derűjét.
A remény lehetne igazán jó jós,
de most nem harsog biztató áriát,
az út túl csúszós, nem csak sikamlós,
fájdalom foka karcol kerámiát.
Hiába rajongok én a táncért,
ha nemigen bírja fájós lábam,
ha segítene, felvennék rá páncélt,
kapaszkodva bár, de eddig felálltam.
Kezdődhetne életem nyitánya,
messzire szaladt, senki sincs ki látta.
2025.01.30.