Lakni fogunk, vagy épp csak meglakolni?! Ez itt a nagy kérdés. Bőven jól kiismerhettük már az olyan emberfajták személyiségeit, akik előre tolt határidők hasznán jó előre megetették a kövérkés sültgalambok százait, mondván; majdcsak meglesz mindennek s mindenkinek a megvesztegethető, szilárd haszna, aztán nem sokkal később kiábrándult megkeseredettséggel könnyedén rájöhetek, hogy azonmód pofára estek.
Kis szárnyaskodó szerencse-malackák kedvükre múlatják a drága időt, dáridóznak, s míg vannak, kik V.I.P. szalonokban exkluzív szolgáltatásokra kótyavetyélnek el akár még milliókat is, addig a sanyargatott, egyszerűsített átlag a balfenékről is inkább lekopik, hiszen könnyedén tudomásul vehette, hogy itt egészen biztosan labdába sem rúghat.
Káposztafők turbánjai katonás sorokban egymás mellett még peckesen, délcegen tündökölnek, – de vigyázat -, meglehet már nem is olyan sokáig. Az itt felejtett bulvármédiák villogó képernyőjén újabb és újabb szánalmas, hajótörött szamár és bolha-nemzedék süllyed, s legelész kedvére; ártalom-epévé örli meg kisebbrendűségi kitenyésztésre várakozó feltűnési viszketegségét, kicsinyeskedő komplexusait, hogy ti. személy szerint miért is nem lett több az átlag milliomos, csupán csak a milliárdos?!
A lélek gazdagsága talán mindig is jelen volt, csupán kicsit jobban meg kellett volna tanulni méltómód hallgatni kies szavára. Az angyali Kedves csicsergő páva-hangon a ,,Hoztál-e pénzt?” helyett inkább kérdezze meg babusgató, szerelmesen: ,,Drágám? Milyen napod volt?!”