HM Közös vers: Az első hó

Az első hó

fehérség érintetlensége
érintetlenség tisztasága
a tisztaság tünékenysége
a hó tünékeny szabadsága /Dona/

hólabda lavina ereje,
legyen az eszme veleje,
sose tartson a gyűlölet
lélegzetig sem bölcsesség felett! /Tóth Gusztáv/

január közepén havazik,
jókor jön még a zord idő,
de nem marad a tél tavaszig,
virágos hintóján Flóra jő /Zsuzsa/

megjelent az eső hópehely,
szitálva lassan ért talajra,
társaival alkotnak lepelt
ősz hagyta nyomokat takarva /Garajszki Istvánné/

bokrokon, fákon fehér csipkék,
hó takarta be a réteket,
éhesen várják a kis cinkék,
hogy tegyél ki finom eledelt /Katinkakata/

orromra hullott egy hópihe,
amikor iskolába mentem,
szürke az égbolt, szél fújt, enyhe,
délutánra derékig ért, féltem /Pilla/

az első hó, mindig babonázó,
mosdani benne , gyógyító,
megtisztulást hozó, megújuló,
olvadását, saj’ latyakbavonó. /Tóth Gusztáv/

lágyan simuló bölcs takaró
gyógyítgatja a föld sebeit
és a szelíd öreg télanyó
hóköténye óvón befedi /Jank/