Jókai keze
Jókai Mór születésének 200. évfordulójára
Nézem Jókai gipszbe öntött kezét,
e kéz írta a sok varázsos mesét.
Arany színben ragyog, méltán, jogosan,
tündérujjakkal teremtett sorsokat.
Lila tintával rótta a sorokat,
tolla elűzte a borús gondokat.
A költészet hímes mezején lépdelt,
nem volt gátja fényes képzeletének.
Megszépítette a bús valóságot,
koránál előbbre, jövőbe látott.
Mesét írt ő mindig, szép tündérmesét,
hősei őrzik halhatatlan nevét.
Szoborrá merevült áldott kezedet
megcsókolom mély, illő tisztelettel.
Kétszáz éve születtél, szent az óra,
emlékezzünk a nagy mesemondóra.
Kedves Éva és Katerina!
Köszönöm. Örülök, hogy velem együtt ti is hasonlóan vélekedtek Jókairól.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa! Bár egyre több vitát hallani arról, hogy kell-e Jókai Mór irodalma, számunkra egyértelmű a válasz, és nem lehet kétely munkássága felől. Az irodalmi műveltséghez hozzátartozik, a magyarság tudathoz még-inkább. Szeretettel gratulálok pályázati versedhez! Éva😊
Kétszáz éve születtél, szent az óra,
emlékezzünk a nagy mesemondóra.
Köszönet, hogy méltón megemlékeztél ,nekem is kedvenc íróm volt.