A zene az kapu, a zene az híd,
Egy másik világba csábítva hív.
Dobban az ütemre mindjárt a szív,
A zene a térben, mint szivárvány ív.
De nem mereven, nem belefeszül,
Csak, mint szellő a légbe belevegyül.
Hangol a zenekar, pendül a húr,
Szóljon tisztán a moll, a dúr.
Az ütem, a ritmus – a szívdobbanás,
A dallam hozzá a ráadás.
Elrepít messze, mily mennyei,
Mint angyalok gyémánt könnyei.
Ölel és ringat és simogat,
Érzem a rezgő húrokat.
Szólnak a fúvósok, levegő beleremeg,
A szív és a lélek is vele rezeg.
A ritmus, a dallam körülölel,
Ha elveszek benne…, hát vesszek el…