agyam vegykonyhájában készül
mindennapi ebéd: gondolatok
sózom borsozom kóstolom végül
reménnyel telve belekanalazok
nem ízlik forgatom pörgetem
a számban keserű falatok
szitokszóval szidom az eszem
magammal miért hogy kitolok
ha már a sors úgy akarja
nyelem az epét nagykanállal
agyam legkisebb atomja
miért borítja rám egy tállal
jobb lesz aludni álmodni
az ábrándok kedvesek hozzám
már csak ezekben tudok hinni
fahéj illatot lehelnek rám
szegfűszeg ánizs levendula
hoz édes ízeket életembe
nem hiszek többé az agyamba’
csak egyedül a szívembe’