Kinyílt rég a hóvirág
most kibújt az ibolya,
hiába a napsütés,
nem vidít fel engem rég.
Első voltál nőnapon
ki virággal köszöntött,
minden évben így volt ez
nem számított semmi sem.
Két éve hogy elmentél,
nem múlik el a bánat,
bár belépnél újra az ajtón,
de a szememből ma könny árad.