A szennyes
Ha eljössz, én elfogadlak,
ha beszélsz, én elhiszem,
hogy mi történt akkor éjjel,
jobb ha nem is kérdezem.
Nem tudom, hogy lesz-e holnap,
élünk-e majd, amíg lehet,
talán jó lesz, ha átölellek,
csak hinni nem tudok neked.
Ami szép volt, mind összeraktam,
s lehet, hogy egyszer elviszem,
vigyázz tehát, miket hazudnál,
mert vékony jégen jársz, szívem.
Vagy jobb lenne mind elfeledni
a megcsúfolt, elmúlt időt,
s jó képet vágva elfogadni
a rám váró üres jövőt.
Barátom, vékony jégen sohse járj, akkora terengetős a versed, hogy a rím remekül összetartja, csodás, de ítélős is, de a bírák malmai mindig
más darált kővel dolgoznak! Csak egy a cél: Barátom, a JÖVŐ SOOHSEM LEHET ÜRES!
Tiszt: Gusztáv
Kedves László! Minden házban vannak a szekrényben csontvázak – mondják -, de hogy kinek mi fér bele, mit képes megbocsátani, és mit nem az már nem egyforma. Remek sorok, szeretettel gratulálok! Éva😃