A pók hálója
A vén akácfa lombtalan ágai között
egy szorgos pók selyemfonalból új ruhát kötött.
Fáradtságos munkával megszőtt finom csipkéje
táncot jár, mint az ablak széllel játszó függönye.
Fátyla könnyedsége a napot is elbűvöli,
a páratlan szépség fényét ragyogva tükrözi.
Csodálva az alkotást, lágyan megsimogatja,
szelíden pihen meg rajta aranyló sugara.
Amikor csillagkabátban az est megérkezik,
az égi trónján a hold ezüstösen tündöklik.
Ahogy a szunnyadó pókhálót megcirógatja,
gyémántként csillan meg a kristálytiszta mosolya.
Ébred a szép hajnal, peregnek harmatgyöngyei,
melyekből a legszebbeket a pókcsipkére fűzi.
Milyen csodálatos a teremtés varázsa,
ahogyan ékszert kap egy éltes fa csupasz ága.