Az évek teltek,múltak, itt maradtál.
Ölelted minden könnyem percek alatt.
Üzeneted évekig hordozom hát,
te voltál mindig az örök pillanat.
S, ha kiszáradt a szám, te ittattál,
általad, hisz én még sosem szomjaztam.
Te voltál éhező gyermeknek a tál
és imádtál, ha magamba roskadtam.
Te nem kértél semmi fals ígéretet,
csak papírt s lángra kapó tollakat
Így te láttad az őszinte énemet,
s tudattad utánam még mi marad.
Fátylát borítottál a csúf múltamra,
benned hát még én is újra éledtem.
Hisz áldásodat adtad az utamra ,
csókollak hát, ez nem lehet véletlen.
Imádlak én, mint hű szerelmes társat.
Szoríts magadhoz, mint anya a fiát.
Hisz oly nagy vagy nem is kívánok hármat, s, csak miattad mondok én szép imát.