Vérrel festek…
Vérrel festek a házfalakra árnyakat,
mint a zenit mögé búvó nap…
Könnyeim, a lelkem vére vág eret
fekete lombú fák alatt.
Szürke habja vad kéjjel
csapkodja gazos-girhes partjait
a képzelt embertelen vágyakért…
De leszáll Szent Mihály,
s kardja élén csillanó
remény éle ezerfelé vágja szét.
Mert Isten szeret, bár legyél
hitetlen, vagy ki nőért tébolyul;
hajnali gyöngypára ha hull, s nyári verőfényben
Szent szíve mindig meglágyul.
Jámbor az, ki féktelen vadságban
barackízű gyönyörét leli
a szilaj lelkű patakot is végül
a szelíd tenger keblére öleli.
’25 április 13.
#2
Kedves László!
Újra olvasva válaszomat, értelmetlen szavak egymásra hányva….
Elnézést kérek, de az éjszakai műszak utáni nappali alvás nem tesz jót…
Helyesen így hangzik üzenetem:
Neked is áldott Húsvétot, családod minden tagjának, és mindenkinek, aki közel áll szívedhez.
😀riston
#2
Kedves László!
Nagyon köszönöm hogy nálam jártál, igazán jól esik dícséreted.
Neked is, a családodnakk is, és mindenkinek a kedves szívednek, hasonlóan áldott Húsvétot kívánok.
🎯riston
#1
Kedves Gusztáv!
Igazából ez egy álom lenyomata, különös üzenete nincs, hacsak az nem, hogy Isten mindenkit szeret.
Akár egy Picasso festmény is lehetne, nem ecsettel, hanem szavakkal.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Respektussal feléd
🌞riston
Na kérem, – ha kedves Ágoston, elfogadod egy versolvasó amatőr megjegyzését,- ez VERS lett. Helye van a nagyok között. Örültem neki, boldog Húsvétot Neked ! László
Kemény versed, kedves Ágoston, felbolydítja a parlagi filozófiát, egyrészt Isten nevében , hitetlent összemosni a nőért tébolyulóval,,
aztán jámbornak nevezni azt, aki féktelen vadságban barackízű gyönyörét leli… na ezt a szilaj lelkű patakot, a szelíd lelkű tenger még keblére is öleli,
nahát, jöhet Szent Mihály, hogy szétvágja a vad kéjjel, embertelen vágyakért esendőt!
Mély magyarázatért esedezem, Továbbra is tisztelettel: Gusztáv