Mit ígér az altató
Gyöngyös, kristályvizű patakot,
anyád lágy, puha ölelését,
szerelmesed zsongító suttogását,
csörögve ömlik rád a friss valóság,
ahogy a szarka mondja, fenn az ágon.
Végülis, arra vártál, hogy majd elhiszed,
és nem baj, hogy itt minden fordítva van,
azt hallhatod, amit szeretni vártál,
amíg az igaz szép csendben eltűnik,
de elringat a szó, nem tehet mást.
Nagyban, kicsiben, mindig így van ez,
az ember túlél, erről szól az élet,
szavától minden tiéd, ha elhiszed,
s a száraz fa is recsegve újra éled,
csak hagyd őt hazudni, szebb lesz a világ.