Májusban
(ViLLaneLLE /Villanelle vers)
Egy régi májusban, amikor a pünkösdi rózsák nyíltak,
S vörös szirmuk bársonyán a nap lejtett táncot,
Illattól bódult szíveink szerelmet keresve egymásra találtak.
Két kábult szív fürdött meg egymás tekintetében,
A szemek tükrében fénylő szikrát gyújtva.
Egy régi májusban, amikor a pünkösdi rózsák nyíltak.
Megállt az idő körülöttünk, némán néztük egymást,
Csak a lélegzetünk dallama törte meg az érintetlen csendet.
Illattól bódult szíveink szerelmet keresve egymásra találtak.
Egyszerre dobbant a szívünk, ahogy a karjainkkal forrón öleltünk.
Nem ismertük az előttünk megnyílt utat, de elszántan indultunk.
Egy régi májusban, amikor a pünkösdi rózsák nyíltak,
De a szív, míg ifjú, a tűz hévvel lobog benne,
Értéket pusztít majd megszelídülve parázsként izzik, új lángra vágyva.
Illattól bódult szíveink szerelmet keresve egymásra találtak.
Azt hittük, hogy a sok harc mindent porig letarolva múlt el,
De mikor épp búcsúztunk, a tavasz átölelt, bennünket üdvözölve.
Egy régi májusban, amikor a pünkösdi rózsák nyíltak,
Illattól bódult szíveink szerelmet keresve egymásra találtak.