Mátyás király katonája messze jár,
Tűzön, vizen, árkon bokron mind járkál
Nem áll megy egy percig sem,
Megyen tova kedvesem,
Hol Mátyás király vára ottan áll.
Kedvesem én elmondom hát csak neked,
A magyarok titkát a sok történetet,
Sok küzdés és fájdalom,
A vérbe sár és ártalom,
De babám vigyáz ránk a sok barát.
Mátyás király ordít s megint várja,
A sok sok vitéz mikor jön a várba,
Az este és a nappal is küzdés,
De még százegyszer is,
Vigyáz ránk babám a sok angyal.
A vár ott áll hol a magyarok állnak,
Ott ahol a népek körbejárnak,
Ahol van bő étel,
És Mátyás szolgái dolgoznak,
Szent áldásként haladva mennek,
Sok rabszolga apáink földjeibe reszket.
Hol cseng az ízes szép beszéd,
A harapós vitéz erények,
Földbe csapva küzdenek,
Mátyás ellenségi rettegnek,
De a magyar edzett,
Százezer erő reszkethet,
Mindent legyőz a becses magyar.