Kopik a bőr, hullik a haj,
Feljövök majd nem hamar,
Ha nem szűkös a tér,
Bánatarcok,
Fájdalom van túl sokban,
Túl sok érzelemben,
Átevezek hozzád, majd titokban.
Szűkös a tér,
Pánikarcok,
Kínjukban már észtelen,
Mennek az úton, eveznek,
Míg eltűnik az érzelem.
Bánatvermek mosolygása,
Pompázik a fájdalom,
Bennünk ég, s nézem az életet,
Míg rám nem tör a szánalom.
Fekete sínek, kékes ablak,
A vonatból kinézek,
Borús tájak, síró felhő,
A valóságból kitérek.
Szűkös a tér, kopik a bőr,
Menjünk mostmár gyorsabban,
Unott arccal, továbbmenve,
Hozzád megyek titokban.