Vaksors hozta fájdalom,
Gyaszmat élet maradon,
Maradnak a zsarátnok érzelmek,
Mik belül égnek, kívül ülnek arcodon.
Noha már nem fáj a sors,
De sírlak van benned,
Szíved a sors gonosza olta csupa véres seb.
Tested híves, lázbeteg.
Ha gondolkodták volna,
Minden tetted után,
De nem akartad, azt mondtad:
Abcúg, az élettel alássan se bántál.
Csak duzmadt mindig a rossz,
S te bele sem gondoltál,
Keménynyakú voltál,
Állongtál a bajban,
Meredély síroknál.
A sors nem kegyelmez,
Sarat viszel, vontatál,
De vigyázz! Ne ázz!
Gondold át minden lépted,
S legyen minden nap könyörgő imád.