Bölcs könyvek fekszenek a polcon,
Bölcsül mondják: elmék lelke itt heverész.
Megfontolt sorok között találod meg,
Mi dolgod, ha lelked elvész.
Olvasva pár sort, felismérve életed:
Árva, fájó léted mögött bújik meg szerény becsületed.
Olvasva pár sort,
Lehet leesik néhány könnycsepp,
Melyek mint jó a rosszban, jóként követeleődznek,
De a könyvek nem írják át az életed.
S felnézek az égre,
Felettem üveg, mellettem könyvek tára,
Az égen a csillagok vesznek meg,
Kerdülnek, ha rájuk nézek:
Térdre esnek,
Lekonyulnak mára a földre,
De megéheznek a kisherceg szép szavára,
Míg a rózsája hever megtörve.
A könyvek tára így mondja:
Ne csepegjetek párás kis sárga csillagok,
Hanem öntsetek szívet a kisherceg útjába.