Kisvilág

Volt egyszer hogy úgy volt,
Hogy egyszer volt, hol nem volt,: itthagytál.
Volt egyszer hogy úgy volt, hogy a kisszobám
Falán letört emlékek, a falak oldalán
Megsárgult képek, a képük idézik a lelket, most talán
Enyhült a zaj a fejben,
Nem tombol annyira,
De eltűnt a kedvem,
Nem tudom mi baja,
Valami mégis a szívem,
Kicsit megnyugtatja.

Kisalma a kisházban,
Megrohadt az oldala,
Elemér az agyamban,
Most megint megzavarja,
A jókedvet elrontja,
Felbontja azt, ami összetart és összér,
Szétbomlaszt.

Kisgombák és kis könnycseppek,
Csillagok és holdlelkek,
Égboltok és rút szívek,
Átlátszó emberek,
Könnyen összeomlanak a rendszerek,
A téren sárga fényben kisember lépeget.

Volt egyszer hogy úgy volt,
Hol volt hol nem volt szeretet,
Volt egyszer hogy úgy volt,
Volt egyszer egy kisgyerek,
Naív volt, elhitte, ő úgy szeret, mint maga,
Naív volt, nem vette észre, milyen a lelke tava,
Azt várja hogy visszajöjjön egy lélek szava…

A maszkom a búrára hajítom,
Nyugodj meg nincsen semmi baj, egyszer
Majd úgyis visszajön, csak kelj fel,
De kinek kell,
Egy álmodozó szív melyben világ van,
Kinek eldobják amije van, felejtsd el.

Csak egy pecre lélegezz fel,
Elemér, az agyban egy kis lény,
Menj el.