Az új szív
Mit az emberek kérnek,
Nem avítt, napszítta tiszta lélek.
Mit az emberek kérnek,
Csupán lélektelen ének.
Mit az új szó kér a házban,
Nem a régi vakbuzgó árnyban,
Mit az új élet kér tespedve,
Boldogság egy rossz párban.
Molyrágta szívben,
Ki és mit is keresne?
Mi viszi az embert, saját bűne,
És kárörvendése.
Partvissal a jót,
Mindegyik elsöpöre,
A könnyeket, megbánást,
Semmibe sem nézve.
De kese, fanyar már e lélek,
Örömkönny szeméből,
Bánatba lépeget.
Már csak bajfa nézi annak torz arcát,
Kit lócán öl az enyészet.
Mélabú borulás csak már e ház,
Gyümölcsös gondozatlanul,
Mint én szívem, kint áz,
Rapasz háznép ez, mostmár
E kisember kisvilágában alázatos hűségben fáz.
Mit az élet a családnak adott,
Tüske egy emberben,
Kit a jó szív ,,gyaláz’’
S becsületed, képzeleted,
Mind mind csukott szemeknek magyaráz.