Piszkos a Föld, lopott az élet,
télnek éjjelén kezet fogtam a kezdettel,
mégis ma reggel kopogtat a végzet.
Együtt jót álltunk, holnapra elváltunk,
félreállított a vad agresszióm vörös tüze,
békés nevetésünk közepette magasba szálltunk.
Elátkozzuk kezünk kemény munkáját,
holott e nélkül nem létezne emberfia,
ringat a természet, érzem az élet múlását.
Jámbor vagyok félig, ellátok már a fényig,
úgy érzem, túl sok mindent értek,
félbehagyott az élet, de én őt elviszem végig.
Piszkos az élet, lopott a Föld,
félkézzel nyakig sárban tébolygok,
láttam mennyi szépet, szívem örökké smaragdzöld.
Elváltunk holnapra, együtt jót álltunk,
szájunk mézes mázas kegyed előtt,
zsebünkben ott az összes bűn, sötétté váltunk.
Kemény a munkánk, átkozott a kezünk,
Isten felé beszélek, de szavaim magam sem értem,
az ördög befolyásol, elfeledjük jóravaló fejünk.
Ellátok már a fényig, jámbor vagyok félig,
szentül hiszem, hogy nem vagyok szent,
Jézus felkent, józanul bírom egészen az égig.
Hitetlenül hitetheted hited végtére is,
egyek vagyunk, játsszuk el magunk egymásnak.
Miért ideális az élet, ha a Föld mégis irreális?
Miért?