Szólok az életnek.
Hagyd mostmár abba.
Elég volt szenvednem,
Legyen most pompa.
Kérsz az élettől:
Vedd most le a kezed,
Öldök lelked hajítsd el!
Nem kellett neked a tisztelet.
Kívánsz a létedtől.
Légy hát most boldog.
Megkaptad? Megkaptad.
De még mindig van nyomorod.
Akarsz a boldogból,
Fájból nem is ennél.
A fáj nevel, de csak azt kérded:
Öröm, hol lennél?
Hol keresselek,
Miben nyertél?
Miben vagy nálam jobb?
Mindig kértelek, te sosem vesztettél…
Utállak boldogság.
Minket tönkretettél.
Utállak mert nem időben jöttél.
Kértelek, de belémdöftél.
Kértelek de mosoly nem volt.
Kértelek, te hamis reménnyel etettél.
Kértelek de legvégül minden jó elvet elvetettél.
Elvettél.
Attól, akit szeretek.
Miért nem voltál ott,
Miért nem volt álom, jó szív, szeretet?
Miért változtatod torzzá azt,
Aki engem még szeretett…?
Miért zuhantál még te is a mélybe?
A fájdalmat beengedted…