Tűzbe teszed a kezed.
Éled amit még lehet.
Éled a csúft,
A rosszat, és a szépet.
Te a boldogot éled.
Szabad vagy nélkülem.
Emberek sírnak, nevetnek,
Csak szívek a testben.
Emberek mosolyognak körülöttem.
Körülöttem mindenki boldog.
Mondjátok miért olyan jó az élet,
Miért mosolyogtok?
Lépcsőtök az utatokhoz
Mind aranyból van,
Nekem ócska kőlépcső,
Min moha és göröngy van.
A korlát miket fogtok
Fényes márvány,
Nekem eldőlt rozsdás
Esőtől elmállott állvány.
Nekem nem olyan könnyű,
Mint nektek.
Itt vagyok félárván.
Legnagyobb gondom elkenitek.
Mi még rossz, azt is szétkenitek.
Szétfestitek a földön festékként,
Hogy nagyobbként pompázzon,
Ti fájdalomférgek.
Kiskoboldok,
Kik dúdolnak haláldalt az éjnek.
Kis ecsettel festenek engem pontként,
A fájdalomból nagy kört öntenek.
Múló emberi élet.
Itt egy dolgunk.
Aztán fizikailag, semmittevéssel,
Így ér minden véget.