Próbatétel
A mélyét feltárni hiába kívánod
váltva vele a gyengeséged erőre
mutatva meg a valóságon kívüli világot
gúnyt szóban sem akarva űzni belőle.
El közben nem fogadva semmilyen panaszt
miközben a múltat jelenné váltod
hogy virágaidat a fájdalmadból fakaszd
gyógyításra fordítva a játékosságot.
Melyben eggyé válik a hit és a dac
melyben újabb és újabb kérdés vet lobot
miközben a tudattalan felé haladsz
tudva nincs benne semmi megtervezett dolog.
Mint akiben fel az égi láng a dal ragyog
mellyel magam is védem és magam is mentem
érezve az erőt ami nálam nagyobb
állva a szellem ellenségeivel szemben.
Mintha benne minden a helyére kerülne
tudva milyen a félelem és a sötét oldal
újra és újra át és átlényegülve
míg a költő a gondolataimról vall.
Aki komolyan vesz engem és vesz téged
ki egyszerre a barátod és a szeretted
hogy vele együtt irtsd ki a rögeszméket
az esőtől duzzadó felhőkkel feletted.
Míg a fejed vele vakarod és ingatod
találva magadra örömmel és fájva
festve meg a holdfényt és a rózsaillatot
öltözve be a nagy elődök ruhájába.
A mélybe velük együtt lapátolva és ásva
velük együtt fizetve meg bátorságod árát
mint aki kész a közös gondolkodásra
melyben az intellektuális feszültség jár át.
Mint aki tudja mért könnyű és mért nehéz
megmutatni a kínod hogy más is lássa
a benned rejlő költő világnézetét
amely méltó a szép megfogalmazásra.
Keresve a kiutat és keresve a fényt
kinek nem szégyen hogyha érez és ha lát
a bölcsességnek anyjaként és leányaként
érezve a lényegét és a varázslatát.
Osztva meg velem is pontosan és szépen
azt mit az évek alatt magadra szedtél
merülve el a pillanatok lejegyzésében
többnek látva öntörvényű szóművészetnél
a szakmád mit elárulni nincs az eszedbe
elvéve belőle a legfőbb potenciált
a nyelv határait tovább feszegetve
hogy a lényeget végül a felszínre cibáld.
Kit olvasva sokszor a borzongás járt át
mint akinek a verse letaglózóra és nyersre
sikerült mutatva meg a létezés gazdagságát
bátran kérdezve és be bátran ismerve
hogy indulataidat nem mindig uralod
hogy őrültté tesz egy formás és szép test
feledve el miatta a küldetéstudatod
kiben sajnálatos szenvedélyeket ébreszt
a remény hogy táncra a démonaidat kérd föl
mint akit igazán sohasem fejtek meg
messze a világ könyörtelen működésétől
érezve szavaidat az utolsó rejteknek.
Hogy csak dicséreteimet véssem kőbe
jól tudva a valóságban van a hiba
újabb történeteket és meséket szőve
jutva el a költészet magaslatira.
Nem értve hogy rád más mért süket és mért vak
ki ígérem soha nem maradsz magadra
hogy híján nem leszel a lelki tápláléknak
le a legnyilvánvalóbbat sem tagadva.
Hogy érzem súlyát minden egyes betűnek
hogy értelmét ne veszítse a szavad ma
nem látva soha kozmopolita természetűnek
az életet méltóvá és érdemessé avatva.
Mutatva hogy mi a leghelyesebb irány
mint aki vissza kézzel és szóval sem üt
hisz a küzdelmes élet küzdelmes szavakat kíván
térben és időben mindenkor és mindenütt.
Mint aki veled nyer mint aki veled veszít
mint aki büszke rád ugyan mért ne lenne
bár nem tudom miképp és hogyan keletkezik
a költői szabadságod végtelenje.
Mint aki fel neked a gonoszt sem rója
ki idegszálaimat szőnyeggé szőtted
aki előtt a lelked koncentrációja
úgy mutatkozik meg egyre áttetszőbbnek.
Nem is tudva hogy a kincsed el mért vesszen
mint akitől minden nap többet remélek
hogy szavaid veszélytelenül élvezzem
hogy el ne tűnjenek az arisztotelészi erények.
Hogy meg semmi se rendíthesse a hitem
mint akit az aljasság veled együtt tört le
nem tudva hogy mi az igazság és mi nem
szinte biológiailag kötődve
a költői és emberi természetedhez
kinek verse bennem újabb magot hint el
ami csak egyre titokzatosabb és szebb lesz
szemben a feltárásra váró mélyekkel
és a még megnyerhető veszteségeinkkel.
Móritz Mátyás
2025. Január 4. Szombat
Budapest, Csepel
Brávó!