üres vödör vagyok nincs bennem se víz se méreg
nincs ki a szeretetével töltené meg
üres vödör vagyok kép nélküli ráma
a hiány keretbe foglalt szomorú árnya
túlexponált kép csak világos alaktalan foltok
nem tudom tőlem még mit akartok
nem tudom a földön én még mit szeretnék
itt a porban oly messze fölöttem az ég
oly üres oly sivár oly kietlen és néma
oly egyedül és oly szomorú vagyok én ma
száraz kutam láncát végleg eleresztem
magam a mélyére csendben lesüllyesztem