Titkos rejtekemből
Édesapám emlékének
Hogy felvállalj, és hogy le, ne tagadj,
kitől mások, csak visszariadnak;
hogy magadba ránts, magadba ragadj,
feloldozást adva, tékozló fiadnak.
Ki a legteljesebben akarom
a szavad, ki a némaságod is köszönöm;
nyújtva feléd, az összetört karom,
cipelve páncélom és közönyöm.
Úgy fáradva el, akár egy kontár,
hogy olvasóm is eltorzulva lásson;
hogy hol vagyok, nem is tudom már,
míg elönt, az időtlen sírásom.
Félve, hogy hozzám sincsen már közöd,
hogy a magány maradjon a társam;
hogy a kavicsok és a kövek között,
saját szavaim is túlkiáltsam.
Mint akit meg, nem szánlak és vetlek,
míg magam be, és kicsomagolom;
értelmet adva bűnhődésemnek,
ülve a magányos bánatomon.
Tovább keresve, tovább kutatva,
mint akit szeretni, senki nem mer;
találva rá, újabb tévutakra,
míg magam ellen fegyverkezem fel.
Jól tudva, milyen iszonyú nehéz,
törni a távolira, a nagyra;
hogy megszánj, és hogy a szemembe nézz,
a sorsom a csillagodra hagyva.
Nem is kell más, csak magad kinyitnod,
mint aki bizalmával kitüntet;
hogy megőrizzem kegyetlen titkod,
vándorkedvvel töltve meg szívünket.
Móritz Mátyás
2025. Május 25. Vasárnap
Budapest, Csepel
Hát rég megfogadtam magamnak, hogy többé meddő véleményt, ömlengő, értékelő , dícsérő reakciókat nem fogok puffogtatni, visszajelzés,
válasz, semmi nélkül maradva, most megint megtöröm az egyoldali hallgatás jegyét!
Bűntetésből kielemezem a versedet, ( Bár te az enyéimet sosem tetted, de nem is érdemlik meg,lehet!)
Milyen önbírálat az, amikor tékozlónak, közönyösnek nevezed magad?
Hogyan lehet egy Apát ilyen kérdésekkel szembesíteni, miért vádolod magányrahagyottsággal, miért lehet egy apa meg nem szánt, és
számkivetett, milyen bűne lehet? Mennyi titka van egy apának és mennyi egy gyereknek?
Nem erről kellene egy verset írj, hogy feloldozzad Apádat, aztán a te lelkedet?
Nagyon messze vagyunk a két SZÜLŐI értékelésből, de így a tied ,ne haragudj, ÉRTELMEZHETETLEN, bocsi ,számomra talán.
ATTÓL NAGY TISZT: Gusztáv INNENTŐL a válaszod , mint eddig is, csak remélhető, mert az én lelkem igazi, nyitott,nem burokba zárt!