Siralmas könnyeim
gyantával keverednek,
míg simogatom sebzett
törzsetek,
kezem rátok ragad,
míg számolom
évgyűrűiteket,
Harmincöt,
harminchét,
harminckilenc…
hitetlen az arcom,
újra, s, újra számolom…
mégsem hiszem,
ennyi Karácsony,
ennyi családi öröm,
boldog évtizedeken át!
Talán az évek
gyorsan pörögnek,
vagy rosszul számolom
az évgyűrűket?
De , mint szélcsavarta sziklák,
mint fáradt gazdátok,
ti is feladtátok?
Bár gondosan ültettelek,
ápoltam sorsotok,
minden évben,újra,
s megint újra , gyűrűt
kaptatok!
Mostmár fejemre nőttetek!
A házamtól nagyobbak lettetek!
a vihar pedig felettünk recseg!
Itt vagytok, lábamnál,
kivágva hevertek,,
zokogva búcsúzom,
őrzöm halott törzsetek
ám sokan nem felejtenek!
Ragyogó csokor az érzelmekről ! Persze mindenki úgy rezonál a sorokra, ahogy éppen a lelkiállapota diktálja !
Örömmel olvastam, köszönöm ! Jani,
Kedves Melinda!Köszönöm értékelő szavaidat!
Szeretettel: Gugi
Mindig megvisel, ha öreg és beteg fát kell kivágni. Ma öt hatalmas fenyőfát vágtak ki a falunkban, ami szomorúsággal tölt el, viszont tudom, hogy el kell engedni őket, mert balesetveszélyesek. De mégis a lelkünk szomorú ilyenkor, mint a tiéd is, ahogy versedben gyönyörűen leírtad.
Szeretettel: Melinda
Köszönöm, drága Edina! Most, hogy újraolvasom a nem kedvenc versem, úgy érzem , mégis van valami gyanta tartalma, ami megfog!
Szeretettel: Gusztáv
Megint itt vagyok olvasni Kedves Gusztáv! Még mindig nagyon tetszik!
Üdvözlettel: Edina Anna
Kedves Edina! Köszönöm követésedet, értékelésedet különösképpen, örömmel tölt,hogy átment a lényeg!
Szeretettel: Gusztáv
Kedves Gusztáv! Megrendítő versed magával ragadott! Nagyon szépnek találom! Üdvözlettel: Horváth Edina Annaa
Kedves László!Próbálnék kizökkenni a nyomasztó hétköznapok pusztító valóságaiból, azért írtam egy ilyen fájdalmas,gyantás verset, ragad is,
gyászos is, kárt is tettem, újat nem ültettem! Több száz fát ültettem életemben, nem magamnak, unokáimnak, mégis kiszáradtak, semmit nem tehettem!
Tiszt: Gusztáv
Kedves Gusztáv, nem silány, ne szóld le a versedet, megvédeném őt tőled 🙂 – bár megáll ő a saját lábán. Jót írtál, elgondolkodtató, jó ízzel lehet olvasni. Barátod.
Köszönöm, kedves Zsuzsa! Drága vagy, hogy párhuzamos emlékeddel kapcsolod silány mondandómat! Köszi,hogy olvastál!
Nagyon szép, megrendítő vers. Ugyanezt éreztem gyönyörű vén diófánk kivágásakor. Gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsa