M. Laurens
A MÚLTNAK NINCS JÖVŐJE
Régmúlt idők torz jelene
Kísértetként visszajár ma.
Fagyos, halott tekintete
Jégcsapkönnyes: rideg pára.
A napsugártól dideregve
Szél tépi kopott kabátját.
S elmúlt jövőjén merengve,
Falnak veti görnyedt hátát.
Vajon eljuthat-e a szó,
Pusztán csak az értelemhez?
Vagy mint a néma búcsú,
Mindent örök időkre elleplez.
Nincs jövője, és visszafelé
Utat sehol sem találva
Bambán bámul maga elé:
Rég eldöntött sorsára várva.
Budatétény, 2012-2025