én még hiszek a szerelemben
a perzselő elérhetetlenben
az örök megfejthetetlenben
a megnemismételhetetlenben
én még hiszek a szerelemben
a lelkesítő fent szárnyalóban
a lelkemben fellángolóban
a véremet felforrósítóban
én még hiszek a szerelemben
az ésszel nem felfoghatóban
a szívemet elvarázsolóban
a lényemet elbájolóban
én még hiszek a szerelemben
a te meg én örökké egyben
folyamatos egymás szemében
pillanatra nem nélküledben
én még hiszek a szerelemben
életet adó örök lángban
soha el nem apadó vágyban
ölelve egymást a halálban
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy olvastad a verset és köszönöm a hozzászólást. Igen, a szerelem semmihez sem fogható csoda, és akkor is gyönyörű, ha utána fáj. Minden pillanata érték, és többet ér mint évtizedek szerelem nélkül. És az is nagyon igaz: szerencse kell hozzá, hogy ne legyen egyoldalú, hanem kölcsönös, ahhoz pedig még nagyobb szerencse, hogy egy életen át tartson. Nagyon keveseknek adatik meg /sajnos/.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona! Végződjön bármiként is, a szerelem egy semmihez sem fogható ajándék, jól írod. Az akkor és az ott számít, és hogy mi lesz utána… nem az a lényeges, a perc, és a pillanat a fontos, az a szerelem. Lehet 5 perc, de tarthat egy életen át, néha szerencse is kell hozzá. 😊