A szikra a csendben bennem éled,
az álmok szélén nem ér véget.
Elillanhat a napsugárral,
a friss szellő fuvallatával.
Néma, de érzem a nagy csendben,
lüktetése zakatol bennem.
Fényt rajzol a lelkem mélyére,
de nem formál saját képére.
Hangtalanul vezet és vigyáz,
nem kérdez, csak bennem utat ás.
Nem birtokol, csak bennem marad,
és formál csendben, napról napra.
Fújhat a szél, jöhet a vihar,
a szív tüze nem huny ki hamar.
Bennem lakik, és lángra gyúlhat,
kis parázsból nagy tüzet gyújthat.
Kedves Éva! Nagyon köszönöm a kedves hozzászólást! Edina
Ez így van jól, kedves Edina! Sosem tuható, hogy mi az, ami a szikrából tüzet éleszt! Kívánom, hogy elérd! Remek sorok, és szép gondolat! Szeretettel: Éva😄