Negyvenes férfi sietett haza.
Szemmel láthatóan ideges volt,
mikor menetelőkkel találkozott szemben.
Lassú tempóban baljóslatú emberoszlop
kanyargott a városi pályaudvar felé.
Fakó kabátjaikon bizonytalanul
csillagok imbolyogtak.
A hirtelen feltűnt embernek
végül a menettel kellett tartania.
Nem érdekelt senkit, hogy ki ő.
Jól jött a létszámban, és most már
a kígyózó tömeg részévé vált.
Kanyar következett.
Ekkor hirtelen mozdulattal beugrott
egy sötét kapualjba az illető, majd eltűnt.
A hátsó keretlegény még a sarkon
túl volt, élen haladó társa pedig
épp nem nézett hátra.
Így nem került koncentrációs táborba
nagyapám.