CSAK EGY CSÓK…
Forró csókjával ébresztett a nyári reggel,
Egymást ölelve, bólogatva, kilestek, susogtak a falevelek.
Piciny madárka levegőt hasítóan vidáman énekelt,
Jobb lesz árnyékba ülni, olvasni mert nagyon meleg lesz.
Vén diófa lombos ága megvéd a nap égető sugaraitól,
Illatos rózsáim, kedvenc kis állatkáim szomjazók.
Szomjazó növények és a föld epedezve siránkozik,
Adj esőt Istenem, adj esőt mindenre.
Lenge ruhácskámat gyenge szellő kissé mozgatja,
Barnára napfestette bőröm követi színét hajamnak.
Kacsintva rám tündököl a nap az égen,
Kevesebb idő jut majd este a csillagfényre.
Virágok édes illatát a forróság folytogatja csendben,
Estére kinyitják kelyhüket és illatoznak estikék a sötétben.
Hűs szellőcske érkezik a vén Dunáról halkan,
Suttogva közli a Nap fáradt és vízbe mártózva elvonulgat.
Álomra hajtom bús fejem, pihenni vágyó testemet.
Karjaid absentek (hiányzók), nem ölelnek engem,
Kereslek, kutatlak földön és az égen,
Hiába hívtalak, hiába vártam jöttödet.
Köteles Ilona Duka