Csillog a fény a tó vizén

H.Gábor Erzsébet
Csillog a fény a tó vizén

Ragyog a fénylő, drága nap,
árnyékot vet a vén platán,
ülök a parti fák alatt,
ott, hol annyiszor vártalak.
Otthonom, drága szép hazám!

Megült a csend, s a déli szél
lágyan simítja arcomat,
szorgos kis dongó döngicsél,
hálám szívemben égig ér,
nem vívok meddő harcokat.

Csillog a fény a tó vizén,
napsugár játszik pajkosan,
tükre csillámló íriszén
magamat látom mindig én,
szárnyakat bontva, boldogan.

Beteljesültek álmaim,
nem gyötör többé már a nincs,
átléptem múltam árnyain,
gyümölcsös létem ágain
megérett minden drága kincs.

Távolban hegycsúcs révedez,
hableány ring az ég taván,
kincs, hogyha van mit féltened,
vigyázva fond rám fény-kezed,
s ölelj át drága, szép hazám!