Keresztbe tett szitokszavak között
a lélek egyre csak keményedik,
a dölyf a józan észnek ütközött,
bohón levetkezett mögé a hit,
midőn megadta végleg önmagát,
a bűnben élve eltemetkezett,
elődeink szelíd sugallatát
hamar feledte, nem fogadta meg.
Hazug-hitetlenül vajon hová
bolyong tovább a lélek innen el,
a mennybe tart, vagy épp urambocsá
a rút pokolra tartva énekel
vad indulót az ördögének és
kezébe adva mindenét vidul?
Aligha érzi, hogy nyakán a kés,
csak egyre dől beléje álnokul.
Kedves Marci!
Köszönöm a véleményed.
Remélem valahogy még meg lehet állítani a világot ezen a lejtőn…
Barátsággal, Imre
Kedves László!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a versem is.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre! Szokás szerint remekbe szabott versed mondanivalója a szívemből beszél! Magam sem fogalmazhatnám meg jobban! Én azt látom, hogy a mai világban már nem eszmék vagy hitrendszerek terjednek (maximum csak látszólag), hanem az elmebaj. Ahogy Te is megfogalmaztad: Az önmagából kiforduló ember. Sajnos nemcsak a magasabb szinteken van ez, hanem már a hétköznapi viszonylatokat is egyre inkább átszövi. Hozzád hasonlóan egyre nagyobb aggodalommal figyelem ezeket a jelenségeket… A „Megnevezhetlen Vadállat” eljövetelét ígérik. Ez nem egyszeri esemény, mint sokan hiszik, hanem HOSSZÚ FOLYAMAT, amiben régóta benne vagyunk már… Ugyanazt mondom mint Te, bárcsak hatalmasat tévednék én is! Nagy baráti gratuláció a versedhez! Marci
Bocsánat Imre, tudom a nyelvtant, csak becsúszott a hibe :-))) László
Kedves Imre, nagyívű, igényes, elgondolkodtató – és sajnos, nagyon igaz vers. Gratu szeretetel, László
Kedves Éva!
Köszönöm a gratulációt.
Sajnos azt látom minden kezd kifordulni önmagából. Sehol egy kályha (nincs támpont).
Kényszerek és megalkuvások dominálnak csak.
Remélem, jó nagyot tévedek…
Barátsággal, Imre
Kedves Imre! Azt mondják „odalent” jobb a társaság… de, szerintem ha biztosan tudnánk, hogy a tetteink alapján tesznek mérlegre bennünket, csak viszatartó erő lenne az! Sokan ma már történelmi elődeink közül sem tudnánk min.5-öt felsorolni, hát még azt, mire intettek. Gratulációm a vershez, egészen meglepődtem rajta, nekem ez most más stílusnak tűnik, mint az eddigiek! 😀