M. Laurens
HÁBORÚ A SZOMSZÉDBAN
(Vétkesek közt cinkos aki néma)
Nem bírom!
Nem bírom a szavak súlyát,
A képek nyers, bénító erejét.
Mintha valaki azt suttogná:
“Ez a Te életed is lehet még.”
Igen, lehet!
Mert mi a különbség?
Mi a különbség a mi biztonságunk
És az Ő félelmei között? Egy határ?
Egy ideológia, amit nem is látunk?
És Én?
Én itt ülök a csendes szobámban,
Mintha a csendesség ártatlanság lenne,
A szomszédban pedig robban a világ,
Halál-eső zuhog ártatlan fejekre
És a gyerekek?
A gyerekek önfeledten rajzolnak.
Ők még nem értik, mi a háború.
Rajzolnak napot, boldog családokat.
Jobb, ha nem is tudják, mily iszonyú.
Ők talán…
Ők talán, még nem látják át!
De mi, kik tudjuk, mit csinálunk s miért,
Tétlenül nézzük, ahogy a jövőjüket,
A szemeik láttára daraboljuk szét?
És Én?
Azóta is ülök a csendes szobámban,
Mintha a csend, ártatlanság lenne,
A szomszédban pedig pusztulóban a világ,
Halál-eső zuhog ártatlan fejekre.
Budatétény 2025. július. 26.
Korán kezdtem, el is csendesedtem, követőm nem volt, csak ellenségem! Áldom a gondolataidat, mert a társtalanság az igazságban, a legnagyobb
bénító erő! Hátha erőre kapok SORAIDTÓL, mert Vétkesek közt cinkos, aki néma! Így igaz! Háború ellenes verseim szinte reakció nélkül mentek el a
fülek mellett! Kapjunk erőre, barátom!
Tiszt: Gusztáv
Kedves L.Laurence! Versed minden sora igaz, de… jól tudjuk, ez a háború nem arról szól amit fizikai erővel meg lehetne oldani, és akkor lesz vége, ha felnőnek agyban azok akik művelik az egészet. Egyáltalán erre van-e esély? Kétlem… Nem rajtunk múlik, mert hiába az áldozat, amíg nem a józan ész parancsol. Szeretettel gratulálok!🤨🤔