Gyöngeségem pótolva
Pilinszky János emlékére
Életemben először
A fájdalommal számolva a perceket,
homlokommal érintve meg a csillagod;
úgy érezve, megszabadultam mindentől,
hogy bár hiányzol, a nehezén túl vagyok.
Készen támogatni a választásodat,
a miértet, nem is fogva fel egészen;
mosva alá, minden ellenállásomat,
kődarabként heverve csupán a mélyben.
Hogy ne láss gyámoltalannak és sutának,
mint aki csak vonogatni tudja vállát;
láthatatlan körrel kerítve el magam,
hol el, nem érnek az aranyhegyű dárdák.
Aki mindent, tétova mozdulatokkal,
vagy már túl későn, vagy még túl korán keres;
mint akinek, rád van szüksége leginkább,
hogy a fájó elvesztésemben is szeress.
Öntörvényszerű
Nézem, ahogy a megkínzott, és szomorú
hitem, darabokra szaggatod és téped;
hiába keresi a legegyenesebb
utat hozzám a véletlen és a végzet.
Várva a csodát, amíg kezed a sivár
és a kopár tényeken, villámként átcsap;
nézve, hogy tagad, alkudozik, haragszik,
esik kétségbe, és fogad el a bánat.
Hogy részese maradhassak életednek,
kinek a hangja oly apró, és oly tiszta;
hallva, a még ki sem mondott szavaidat,
figyelve, elrejtett és féltett titkaidra.
Nem akarva újat mondani, és nem is
keresve felelni valóm, míg térdre esem;
tudva, hogy nem akartam beléd szeretni,
hogy nem határoztad el előre, te sem.
Körém nőve
A kiszolgáltatott, és a megalázott
Isten száján, a testvéri csókom vacog;
törve össze azt a burkot, mi az évek
során elefántbőrré vastagodott.
Mint aki már annyi mindentől megvált, és
elbúcsúzott, és hagyott a háta mögött;
tudva, az élet lassan elvonul majd az
arcom fölött, hogy ennyi lesz, semmi több.
Mint akit el, nem került a kicsinyesség,
ahogy a butaság, és ahogy a szeszély;
kinek az útján az igazságtalanság, és
a gonosz zsarnoksága volt a két szegély.
Tovább keresve a sorsom, és a hitem,
a végzetem, az életerőm, a csillagom;
ki semmilyen kincsért, semmilyen oldalon
elmúlni most már vagy elveszni, nem hagyom.
A benned rejlő lényeget
A rajtam kívülálló dolgokról alkotott
ítéleteim, nem bántanak és zavarnak;
hogy te se gondolkozz azon, ami jönni
fog, vagy ami fölött nem lehet hatalmad.
Hogy ne is törődj a kifogásolókkal,
kik irigyen nézik a tüzet a szádon;
mint aki a ki sem mondott szavaidat
is szeretettel védem, és hűséggel áldom.
Elveszteni nem akarva az értelmet,
hogy rá senki, még véletlenül se jöjjön;
hogy mi erősít, támogat, és emel fel,
tartva az utadon, és tartva a földön.
Hogy az utadon, ami értelmet kaptál,
a te fölfedezésed legyen és kincsed;
hogy a megalázott és kiszolgáltatott
Istent is, meggondolás nélkül segítsed.
Móritz Mátyás
2025. Február 15. Szombat
Budapest, Csepel