Mikor szíved fájdalom szorítja,
S könnyed lassan arcodon lecsorog,
Idézz fel egy szép napot újra,
Mikor a szíved még boldogan ragyogott.
Engedd, hogy az emlékek fénye
Felszárítsa bús könnyedet,
Hogy arcodon a mosoly élje át
Újra minden örömödet.
Mert gyorsan elrepülnek az évek,
S mire észbe kapsz, vége mindennek,
De ha megéltél minden percet,
nem a bánat a mosoly kíséri utadat,
Mikor a múlt képe lassan fakul,
S minden boldog nyár emlékké átalakul,
Nem hagyd, hogy szíved mélybe zuhanjon,
Évek fátyla mögött mosoly ül majd az arcodon,
Budapest
Böbke Lucas.
Köszönöm szépen. Elfogadom a javaslatát. De, így is gyönyörű és igaz vers, ahogy ön is írta.
Szép napot kívánok. Böbke
Így is szép és igaz minde benne, de ha akarod, formálj igazi verset belőle. Nem bántásként írom, a tehetséged elég lehet hozzá. Valahogy így gondolnám dallamosabbnak a sort:S minden boldog nyár emlékké alakul. A szótagszámok néha elrontják a vers hangulatát. Én ilyesmivel próbálkoztam a szótagok miatt. Mikor a szíved fájdalom szorítja És a könnyed lassan arcodon csorog Idézz fel egy boldog, szép napot újra, Mikor a szíved boldogan ragyogott. Tisztelettel: Magdolna