Reflektálás – 112
(A tél lehelete)
Végigkúszol a porcok
között, és besettenkedsz
a pamutkesztyűbe.
A zúzmarára áldást adsz,
pedig nem kért kristályokat
a zöld gyep. Én sláger
maradnék a nyárban.
Örökzöld a sistergős
frekvencián, de nem ily
teremtményként estem
le a futószalag legvégéről.
A feladónak sokszor
visszaküldtek volna.
E lélek silány termék,
mire még garanciát sem
adott az Isten. Kinek most
teste azt próbálja fakockából
felépíteni, hogy a depresszió
egyszer az életben adhasson meleg
ölelést egy kísérleti egérnek.
2025.08.22.