M. Lauens
SZAMÁR A HEGYEN
[fabula]
Egyszer egy egyszerű Házi Szamár,
ki mindig is ámuldozva nézte a Sast,
ahogyan az a hegy tetején trónolva,
lenéz birodalmára, mikor feszkére tart.
Fejében egy szamár gondolat vert tanyát,
s elsírta a hegyek lakóinak hatalmas baját,
hogy tolnák fel őt is a magos csúcsra,
odalent hagyva istállója bűzös zaját.
Nagy üggyel-bajjal, valahogy
felkapaszkodott a hegy tetejére,
és királyukként, büszkén tekintett le,
a völgyben élő alantas népre.
– Nini, a Szamár a hegyen!
– Mondták a völgyben legelésző Birkák,
mikor felnézve meglátták vezérüket
ki a hegynek ormán, odafenn állt.
– És nézzétek – szólt egy Birka –
most, hogy ily magasan felettünk áll,
kisebb szamárnak látszik, mint amilyen!
– Úgy bizony! – bégette a birkanyáj.
A Szamár nem sokáig maradt a hegyen,
mert meglátott egy szamárkórót, a sziklán
s nagy ügyetlenül utánanyúlt, megcsúszott
és pillanatok alatt lebucskázott a völgybe.
A Birkák, nagy áhítattal nézegették, tapogatták,
mikor a füles végre megint közöttük állott.
Épségben visszakapták Házi Szamarukat,
Ki az egyetlen volt köztük, aki világot látott.
– Nekem olybá tűnik, – szólt az egyik-
hogy ez a mi Szamarunk, akit kisebbnek
láttunk, míg odafenn a hegyen állt,
szinte megnőtt, mióta odajárt.
-Nem az! -szólt a másik Birka
– de amíg itt volt közöttünk, sohasem
néztük meg közelről, s alaposan.
Pedig közelről s jól megnézve hideg fejjel,
minden szamár sokkal nagyobb,
mint amilyennek elsőre hinné az ember!
Budatétény 2025. szeptember 01.