Sehol ország kis falvában,
éldegél egy házaspár,
kiknek kopár szűz asztalán
ritka vendég a húsos tál.
Kiapadt a kútjuk is már,
kókadozik a krumpliszár,
talán fiuk segíthetne,
ha dolgozni lenne kedve.
De a féltés hatalmas úr,
bár álluk lassan felkopik,
itthon tartják mindenáron
az egyetlen egy kisfiuk.
Férjnek van egy rossz szokása,
ami nem tetszik nejének,
kerítésen áthajolva
szomszédasszonnyal beszélget.
Tetszik neki a csinos ara,
de fülét-farkát behúzza,
lenne otthon csihi-puhi,
s feje lenne bezúzva.
A család így egyben marad,
ebből biztos nem lesz harag,
otthonukban nyomorognak,
és egy helyben toporognak.
Miklós!
Talán mindkettőt egyszerre, nevetni és sírni is lehetne rajta. A szomorú életképet ironikusan vidámsággal próbáltam fűszerezni.
Köszönöm a gratulációd!
Melinda
Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Telitalálat ez az ironikus életkép.
Gratulálok soraidhoz!
/Miklós/