Vártam ma a Holdat, hogy meséljek rólad,
de a sötét ég és a felhők közbeszóltak.
Kivel oszthatnám meg az életemet, ha már úgy érzem, nincs reményem?
Mit keresek még mindig itt, ha nekem nincs is itt helyem?
Sárga fények borultak most a városra,
a naplementében keresem a lelkem, mégsem
ordítok belülről, most én nem hallom magam.
Apró léptek halk hangjai vonják el a figyelmem,
Szerettem én mindent ebben az életben, csak
teljesen elvesztettem önmagam a sok rossz miatt.
A csillagok fényei mentik meg a szívem,
ellenem van a tegnap emléke,
és itt van előttem a jövő rideg képe.
Homályossá vált a most pillanata,
nem keresnek a nyugtató szavak,
mert én mindenkit elhagytam,
s saját magam sírját kiástam.